A klub résztvevői Mikulás Gábor független információs tanácsadó tapasztalatait hallgathatták. Néhány kiragadott részlet a beszélgetésből:
– Az infobróker és a hírszerző közötti egyik jelentős különbség, hogy az előbbi ritkán áll fel íróasztala mellől. Ebből következik, hogy a projekt természete szerint működnek együtt a felek.
– A munka talán leggyakrabban az interneten kezdődik, hogy aztán az interneten elérhető térítéses adatbázisokban, vagy az interneten talált információgazdák telefonszámának felhívásával (vagy emailezéssel) folytatódjon.
– Ha megkapod a feladatot, írd fel nagy piros betűkkel a lap tetejére, hogy mikor beleszerelmetesedsz a témába, tudd, hogy miért fizet ügyfeled és miért nem.
– A telefonálási gyakorlat vízválasztó. Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes előre jegyzeteket készíteni, hogy a beszélgetés során az információtulajdonos rezdüléseit figyelve legeredményesebben tudjuk a kérdéseket felvenni, és a válaszokat lejegyezni.  Jó, ha ilyen helyzetben táblázatokat használunk.
– A munka közben gyakran szükségessé válik az ügyféllel való konzultáció, figyelve azonban arra, hogy az ügyfél minél kevesebb idejét vegyük el.
– Projektje válogatja, hogy milyen szerződést kötnek a felek. Van, hogy megbízás, van, hogy időleges alkalmazás a megrendelővel való együttműködés, sőt ez is előfordulhat, hogy a felek céget alapítanak az információs tevékenységre.
– Az ugyanazon témában több forrásból szerzett eltérő adatok magyarázatért kiáltanak. Van, hogy az adatforrások más-más mértékegységben, pénznemben vannak, amelyet az összehasonlíthatóság érdekében pl. az ügyféllel egyeztetett árfolyamon kell átszámolni. De van, hogy egy húsipari elemzésben az állatállomány adatai az elhullott állatok száma miatt térnek el. Más számadat érdekli a takarmány-előállítót és más a nyershús felvásárlóját.
– Alapvető tehát a megrendelő üzleti problémájának megértése: mi a célja, hol kereste már az információt és mi a határidő (bővebben: Detwiler, Információból üzleti érték, MIBE, 2006).