Tisztelt hírlevél olvasó!
Véget ért az augusztus is, elkezdődött az iskola, a nyaralás már legtöbbünknek csak emlék, kivéve persze azokat, akik inkább úgy határoztak, hogy az utószezonban töltenek el pár pihentető napot valahol. Mindezek ellenére mi ismét jelentkezünk, mégpedig hírlevelünk legújabb számával. Ebben a hónapban elsősorban az üzleti információszolgáltatás hazai könyvtári helyzetével, szolgáltatásaink hatékonyabb eladásával és a megrendelőkkel kialakítandó kapcsolatokkal foglalkozunk.
Remélem, hírlevelünk ma is tartalmas olvasmányként szolgál!
Kellemes olvasást kíván,
a főszerkesztő
– Tartalomjegyzék –
1. Üzleti információszolgáltatás a magyarországi könyvtárakban
2. „Egyedülálló eladási javaslat” a „liftes szövegben”
3. 30%-nyi idő információkeresésre
4. Súrlódásmentes kapcsolatok
Üzleti információszolgáltatás a magyarországi könyvtárakban
A Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 2004. 9. számában Kiszl Péter e mostohán kezelt szolgáltatási ág helyzetét elemzi és lehetséges intézkedéseket vázol. Mint megjegyzi, a témakör a kilencvenes évek közepéig volt kurrens a magyar könyvtárak körében, s azóta – az angolszász trendek ellenére – sem kormányzati, sem miniszteriális, sem az egyes könyvtárak szinten nincsen jelentős elmozdulás. Információbrókeri szempontból ezért a közeljövőben legalábbis sem konkurensként, sem forrásként nemigen jöhetnek szóba a könyvtárak.
Kiszl Péter Michael Lowe-t idézve leírja, hogy „a korszerű, gyors, megbízható, rendszerben, illetve hálózatban hozzáférhető üzleti információ iránti kereslet kielégítése érdekében minden fejlett államban léteznie kell vállalkozási információs rendszernek, melynek három fő tartóoszlopa:
- a korszerű jogszabályi háttér az adatok, információk gyűjtésére, közlésére, tárolására és felhasználására vonatkozóan;
- a valódi versenyhelyzet az információs iparban, az ország méretének megfelelő számú multinacionális és hazai információszolgáltató cég jelenléte a nemzeti piacon;
- a jól működő, kormányzati szinten koordinált információs központok, beleértve a könyvtári hálózat tagjait.”
További fontos megjegyzése, hogy „Az üzleti információszolgáltatással foglalkozó felmérések szinte kivétel nélkül a céginformációt jelölik meg, mint a legkeresettebb, legnépszerűbb vállalkozói információtípust. Elmondható, hogy az üzleti információk közül – a könyvtárak tekintetében is – első helyen szerepel a cégekről szóló adatok felkutatása, elemzése és szolgáltatása, sok esetben saját (elsősorban regionális vagy városi) céginformációs adatbázisok építése.”
Forrás: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (2004) 9., p. 371-8.
(ref.: Mikulás G.)
„Egyedülálló eladási javaslat” a „liftes szövegben”
Havi infobróker-tippjeiben Mary Ellen Bates augusztusban a USP – Unique Selling Propositions-ról írt. Ez az egyedülálló eladási javaslat azt a termékünket vagy szolgáltatásunkat emeli ki, amelyet a konkurenseink nem nyújtanak. Mindez beépíthető az „elevator speach”-be (harminc másodperces „liftes szöveg”, rövid üzlet-leírás, melyet egy liftes utazás alatt lehet elmondani bárkinek). A műfaj a lehetséges ügyfél-előnyről, -haszonról szól, nem pedig a szolgáltatás jellegének leírásáról.
Pl.: „Ön tudja, milyen nehéz megbízható információkat találni a versenytársak új termékeiről. Olyan forrásokat használok konkurenseinek fejlesztés alatt lévő termékeivel kapcsolatban, amelyek többet nyújtanak, mint a Google bárki által elérhető találatai.” Ezzel azt is kifejezzük, hogy ismerjük a versenytársfigyelés módszereit, hogy hozzájutunk térítéses információ-forrásokhoz, a láthatatlan web-hez, és más, nem hagyományos forrásokhoz is. A „liftes szöveggel” a lehetséges ügyfél ki nem mondott kérdését válaszoljuk meg, tudniillik: „mi hasznom van nekem ebből?” A szöveg igazi versenytársainktól különböztet meg bennünket. Ezek pedig: azok a vélekedések, hogy „minden ingyen megtalálható a weben”, hogy „már mindent tudok a versenytársakról” és hogy „ehhez csak meg kell kérdeznem Kovács urat a földszinten”.
Az egyes kutatók specifikálhatják is liftes szövegüket. Egy telefonos kutató: „lehetetlen kérdések megválaszolása 1992 óta”, vagy a szabadalomkutató: „Biztos-e Ön abban, hogy Önök kívánják ezt elsőként bevezetni? Győződjünk meg róla!”
Forrás: http://www.batesinfo.com/ (a legfrissebb tippek nem érhetők el)
(ref.: Mikulás G.)
30%-nyi idő információkeresésre
Egy átlagos amerikai vállalat tudás alapú dolgozói a Delphi Group felmérése szerint idejük 30 százalékát töltik információkereséssel, de a vállalati tudásnak átlagosan csak 20 százalékát érik el. Egy másik, a Northrop Grumman által végzett felmérés pedig arra mutat rá, hogy a vállalati dolgozók évente átlagban 6 hetet töltenek azzal, hogy megtalálják a munkájuk elvégzéséhez szükséges szakértőket.
Ugyan felméréstől író a cikk a vállalati portálokról szól, ám – közvetetten – rámutat arra is, hogy a szervezeten belül cselekvő információs szakember számára komoly lehetőségek nyílnak a működési költségek racionalizálása terén is.
Forrás: Okos portálok / Bíró Tamás, Kiss Sándor. In: FigyelőNet 2004. július 26.
http://www.fn.hu/cikk.php?id=30&cid=84058
Súrlódásmentes kapcsolatok
Az információkutatók, a megrendelők és az információkutatók „alvállalkozói” közötti viszonyról jelentetett meg cikket Mary Ellen Bates.
E három kölcsönös egymásrautaltsága nagyfokú együttműködést kíván. Az információkutató és az „alvállalkozói” közötti nem megfelelő viszony a megrendelés teljesítésének elmaradását, így az információkutató számára bevételkiesést okozhat.
Bates „aranyszabályok” felállítását és alkalmazását javasolja a későbbi kellemetlenségek elkerülésére. Az „aranyszabályok” amellett, hogy fontosnak tartják a pontos megrendelés és teljesítés leírást, mögöttes mondanivalóként arra igyekszenek felhívni az információkutatók és a megrendelés teljesítőinek figyelmét, hogy minél érzékenyebben igyekezzenek megérteni a másik fél helyzetét. E megértés és elfogadás sokkal hatékonyabbá teheti a munkát, kapcsolattartást és elkerülhetővé teszi a későbbi problémákat.
Forrás: http://www.batesinfo.com/ (a referátum információtartalma, olvasók számára való hasznossága még növelhető)
(ref.: Bodony J.)