Egy repülőgép karbantartó vállalat ajánlatot kért a Boeingek hajtóműveinek előírt nagyjavításaira. A kapott ár azonban meglepően magasnak bizonyult. Ami felszorozva a gépek számával kellemetlen helyzetbe hozta a céget. Nyílt forrásokban kutatva azonban kiderült: van megfelelő minőségű ajánlat, akár 30%-kal kedvezőbben is. Mint az eset kapcsán véletlenül kiderült: az irreálisan magas ajánlati ár mögött bizonyos egyéni érdekek érvényesítési szándéka rejtezett – vezette be Ormosy Gábor László előadását a MIBE-klubban, nov. 3-án.
A szakember egyike volt az üzleti hírszerzésről szóló könyvet összeállító csapatnak. A kiadvány a mai napig használatban van a Nemzetvédelmi Egyetemen – ahogyan a klubban szintén jelen lévő szerzőtárs, Harmados György közbevetette. Érdekesség, hogy maga a könyv összeállítása is OSINT-tevékenység, azaz nyílt információkból származó információk felkutatása, feldolgozása és továbbadása volt.
Az előadó pályája a HUMINT-tal kezdődött, ami az OSINT emberi információ forrásokra összpontosító része. Részt vett felderítés-képzésen, katonai hírszerzés tapasztalatokat szerzett, dolgozott a terrorelhárításban, Kanadában is. Mindezek hasznos szakmai kapcsolatokkal is jártak későbbi munkái során.
A tevékenység persze alakult. Korábban könyvtári munka hangsúlyosabb volt. A leírt, a szerzőség által minőségbiztosított anyag nagyobb megbízhatósággal is járt, mint amit manapság a nagyon heterogén elektronikus források halmaza kínál. De a lényeg nem változott: egy dolog az input, a beszerzett anyag mennyisége és minősége, a lényeget az adja: ki hogyan látja, hogyan rakja össze, és méginkább: hogyan értelmezi a nyersanyagot.
Az élet persze e területen sem mindig egyszerű. A jelen rezsihelyzetben 16 órán belül kellett dönteni áram- és gázbeszállítók kiválasztásában, melyhez a várható energiaárak előrejelzése alapvető kérdés volt. Az OSINT-tevékenység eredménye azt mutatta: fél százalékos csökkenés várható a gáz árában, amit a mesterséges intelligencia (MI) hozott ki. Hetekkel később, miután a szerződés megköttetett, kiderült: az áresés ennél sokkal jelentősebb lesz, amely jelentősen negatívan érintette a vállalatot. Az eset után Ormosy konzultált az OMV szakemberével, mely alapján kiderült: a művelet során a kutatást ki kellett volna terjeszteni a kereskedelmi forrásokon túlra is. Praktikusan: nem kellett volna rutinszerűen csak a MI-re hagyatkozni.
A beszélgetés visszatérő témája volt: MI-ből hiányzik az emberi hozzáadotzt érték, mely lehet intuíció, tapasztalat, szemlélet. Volt, hogy a MI alapján a vállalat beszerzett egy információs csomagot. Ám a rendszereket – nem meglepő módon – informatikusok kezelik, szakmájuk szerinti látásmóddal. S ez nem feltétlenül egyezik a hírszerzési logikával. Az előadó például több kiutazása során készített interjúkat Kínában, feltérképezve az ottani kereskedelmi és tárgyalási attitűdöt. A gyűjtött anyag egésze interjú volt. A hazai beszámolón kiderült: a gyűjtött anyagot véleményező akadémikusok publikációiban másképpen mutatták be a vizsgált témát és más, megengedőbb következtetésekre jutottak, mint a helyszíni, empirikus kutatás. Az eltérés mögött – mint kiderült – a vallott (és kívülállók számára kommunikált) értékek és az attól jelentősen eltérő gyakorlat közötti feszültség rejlett. Praktikusan: a lehetséges kínai partnerek a külvilág számára mást közöltek, mint ahogyan a gyakorlatban eljártak. Az előadó azt tapasztalata például: a kínaiak nem tudnak win-win szituációban gondolkodni. Továbbá: jellemzően jobban felkészülnek, mint tárgyalópartnereik, és nem riadnak vissza a nyomásgyakorlás különféle formáitól sem.
A hasonló, nemzetközi szervezetek volt, már nem aktív szakembereivel, hírszerzőivel egyeztetve is megerősödött a tapasztalat: ha a hírszerző csapat létszámát csökkentik a MI javára, pontatlanabbá válnak a jelentések. A „buta gép” ugyanis nyilván csak a betáplált paraméterek alapján hoz döntést, kihagyva az emberi döntéshozókban meglévő implicit, kodifikálatlan tudást – pláne az intuíciókat. Persze, fordítva is igaz lehet a képlet: az automatizált feldolgozórendszer kiszűrheti a tévesnek bizonyuló emberi figyelmetlenséget.
Az előzőre példa egy előzetes kockázatelemzés a szállodákba érkező delegációk biztonságának, nyugalmának megőrzése érdekében. A lehetséges biztonsági helyzetet a szállodalánc központjának felelősével értékelik – mondjuk, ha két, egymással feszült viszonyban lévő ország delegációja van egyidőben jelen a szállodában. Ilyen esetben olyan kulturális alapú konfliktusok jöhetnek elő, amire a MI alapesetben nem „gondol”. Egy Közel-Keletről érkezett delegáció képviselői nem tervezetten egy lounge-ba kerültek egy német vállalat döntéshozó hölgyeivel. Az előbbi delegáció férfi dominanciára épülő közeledése azonban visszatetszést keltett. A helyzet tisztázódása után viszont a szimpátia ellentétébe, heves tiltakozásba csapott át, mondván: nők nem tartózkodhatnak egyidőben ugyanazon helyiségben. A helyzet kezelése biztonsági kihívást jelentett az érintett szállodának.
A klub – más MIBE-klub rendezvényekhez hasonlóan – a hivatalos asztalbontást követően szakmai-baráti beszélgetésbe csapott át. Szóba került a sajtófigyelés hírszerzési potenciálja, valamint a kiberbiztonság és elhárítás szempontja is. Mindezek későbbi MIBE-kubok témái lehetnek.
Nagyon érdekes volt a program. Az OSINT minden alfejezete további kérdéseket vet fel (pl. Morfológiai elemzések, szegmentálás, szintaktika, időbeliség, relevancia stb.), amelyek alkalmazásbeli különbözőségét a MI jelen rendszereiben nem lehet kezelni főleg emberi beavatkozás nélkül. A megoldási lehetőség a különböző szakmák avatott képviselőinek együttműködésében rejlik, vagyis az emberi tényező nagyon lényeges. További izgalmas kérdés a feltételezések és kockázatelemzés viszonya, és ezek nyilvánossági szintje egy adott vállalatban, vagy érdek közösségben. Ha ez jól korvonalazott, akkor a tudásmenedzsment sikeresebb lehetne. Az OSINT és a korlátozottan nyilvános információk kapcsolata, valamint az adatok szabványozása olyan kérdés, amelyben jelentős kezdeményezések történtek (pl. adattudomány, névterek), de a szakmák együttműködése nem látszik elégségesnek. A rendszerszerű működéshez nagyon erős befektetésre lenne szükség, amelyre általában a kiemelten tőkeerős vállalkozásokban van megfelelő forrás, távol a közszolgáltatásoktól.