Nagy, mozgósító ereje is lehet az adatábrázolásnak. Persze, ha hozzáértő szakember műveli, közlendőjéhez megtalálva a megfelelő formát. A MIBE és a KSH Könyvtár tréningjén Bátorfy Attila (újságírás mesteroktató, Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Média és Kommunikáció Tanszék, ELTE, Átlátszó) elmondta: több száz adatábrázolási forma létezik, de a napi munka során mindössze egy tucatot használnak. A többi speciális igények esetén kerül elő.

A résztvevők Dieter Rams design-alapelveire, Max Wertheimer Gestalt-törvényeire és Edward Tufte útmutatására – ti. igyekezzünk minél kevesebb festéket használni az információ átadásánál – alapozták ismereteiket. A gondolkodás sorrendje e szakterületen is: 1. az adat megértése, 2. a cél / közlendő megfogalmazása, 3. az eszköz kiválasztása.

Amellett, hogy a workshop hallgatói használták a Flourish és a Tableau célszoftvereket, az előadó bemutatott olyan eszközöket is, mint PlotDB, Kepler, vagy RAWgraph. Úgy tűnik, hogy a magyar piac túl kicsi ahhoz, hogy a műfaj a nemzetközi élvonalba jusson, amit pl. a Washington Post, Reuters vagy a Die Zeit külön erre a célra fenntartott műhelyei fémjeleznek. További nagy gond, hogy a munkához szükséges állami szervezetek birtokában lévő adatok nagyon gyakran nem férhető hozzá. Így fordulhat elő, hogy a magyar közigazgatási adatokat nem hivatalos, de legális pl. USA-beli forrásokból kénytelenem beszerezni. Maga az adatábrázolási projekt egyébként nem különösebben időigényes folyamat. A nehézségek ellenére az Átlátszó rendszeresen igyekszik beszámolni az adatábrázolás legfrissebb trendjeiről; példákkal.