Oknyomozás és adatfeldolgozás – MIBE-klub, febr. 21.

Pethő András (alapító-szerkesztő, Direkt36) oknyomozó újságíró volt a MIBE-klub vendége. A téma Oknyomozás és adatfeldolgozás volt.

Pethő András, a Direkt36 társalapítója az Origónál töltötte újságírói pályafutása nagy részét – olvasható a Direkt36 portálon, közben többször dolgozott hosszabb ideig külföldön. „15 hónapot töltött a BBC World Service-nél, majd két újságírói ösztöndíjat is elnyert az Egyesült Államokban. 2013-ban nyolc hónapig dolgozott a Washington Post nyomozó rovatánál, ahol riporteri technikákat és adatelemzési módszereket tanult a világ legjobb újságírói közé tartozó szakemberektől. Kétszer kapta meg a tényfeltáró cikkekért járó Soma-, háromszor a Minőségi Újságírásért-díjat. Szerkesztőként és riporterként a közpénzek elköltésének vizsgálatára és korrupciós esetekre koncentrál. Különösen érdekli a politika és az üzlet kapcsolódása, az e két világ határán húzódó szürke zónában mozgó emberek tevékenysége.”

A régi Origo elhagyása után Pethő András és kollégái (a két másik társalapító, Sáling Gergő és Weyer Balázs) úgy döntöttek, hogy folytatják az újságírást, de nem a korábbi formában, hanem tényfeltáró újságírásba kezdenek, amire egyre nagyobb a szükség. (Dean Starkman (CEU) definíciója szerint nem lehet egyszerre csinálni az access illetve az investigative újságírást.) Kis létszámú szervezetet alakítottak ki, 6-7 fővel. Cikkeiket partnereken keresztül publikálják, jellemzően a 444.hu oldalon. A Forbes magazinnal is együttműködtek, ahol a Panama iratok egy részét és a Jeremie program visszásságait dolgozták fel.

Nemzetközi alapítványok is támogatják a Direkt36-ot, de mára a költségvetés több mint felét az olvasók állják közösségi finanszírozás keretében. A támogatók betekintést kapnak a munkába, például hamarabb értesülnek az új cikkekről, emellett a Direkt36 megosztja velük a műhelytitkokat, van továbbá e-könyv, rendezvények, szűkebb körű workshopok, benne adatelemzéssel is.

A témák forrása

A megjelenés gyakorisága változó, de átlagosan havonta 1-2 anyagot készítenek. Ötletet nem feltétlenül a napi hírfolyamból merítenek, hanem azon kívül három-négy módon. Előfordulhatnak itt-ott elkapott információk, amin elkezdenek továbbmenni. Van, mikor valamilyen formában az ismerőseik megkeresik őket egy témával vagy csak “befúj egy papírt a szél az ablakon”. Nem feltétlen humán forrásoktól jönnek az információk, hanem az újságírók kezdenek el keresgélni dokumentumokban és adatbázisokban, összefüggések után kutatva. Például Lázár János hotelszámlái is ilyen formában tűntek fel, pedig eredetileg az újságírók más történet után kutatva vizsgálták a kormányzati utazások adatait. Olyan is előfordul, hogy valaki fejében megszületik egy kérdés, amin elkezd agyalni és beszélgetni emberekkel, hogy “mi nem stimmel?”, és ez alapján kerekedik ki a történet.

Így dolgoznak a tényfeltáró újságírók

Minden sztori elkészítése három fázisból áll. Van egy nulladik fázis is, amikor dönteni kell a feldolgozandó témákról. Ez bizonyul a legnehezebbnek számukra. Kritériumok: olyan téma, ami fontos, de rejtett, más nem foglalkozik vele, nincsen szem előtt, módszeres munkára van szükség a feltárásukhoz, ugyanakkor van is esély elkészítésére. Lehet több időt is áldozni egy projektre, de 3-4 hónap munka után nyilván nem jó, ha nem tudnak eredményt felmutatni. Persze nehéz megjósolni előre, hogy biztosan sikerül egy-egy ügyet feltárni. Korábban többször is előfordult, hogy végül vakvágányra futottak. A tapasztalat növekedésével azonban már csak akkor állnak neki egy történetnek, ha legalább egy minimum sztori van benne. Ha eldőlt, hogy milyen témában mélyednek el, akkor következik az érdemi munka három fázisa.

  1. Alapkutatások: az újságírók minden nyilvános adatok összegyűjtenek az adott ügyről és annak szereplőiről (cégekről, szervezetekről, emberekről), leginkább cikkekből, könyvekből, adatbázisokból, és a kapott adatokat rendszerezik. Kiderül, milyen forrásokat – emberek, adatok – kell majd felkutatni a még nyitott kérdések megválaszolására.
  2. Terepmunka: a szerkesztőségből kilépve interjúkészítés, háttérbeszélgetések, eseményeken való részvétel és „figyelés” – például ilyen volt az Orbán-bányák helyszíni megtekintése. Így gyűjtik be a desk research után még hiányzó információkat.
  3. Vázlat- és cikkírás: mivel a sztori alaposzlopai már megvannak, a vázlat alapján – melyet a munka 2/3-ánál készítenek – kiderül az esetleges további adathiány. Spirálszerűen, kívülről befelé haladnak a legfontosabb személy felé, aki középen van. A „főszereplők”, akik általában „antihősök”, általában addigra már informátoraiktól értesülnek az újságírói tevékenységről. Az újságírók is értesítik őt, hogy meg fog jelenni róla egy történet. Ilyenkor előfordul időnként, hogy ők ingerülten reagálnak, vagy jogi fenyegetésekkel állnak elő. A tapasztalat az, hogy minél magasabb pozícióban van az illető, annál kevésbé szívesen válaszol. Akár el is marad a válasz, de ha a nekik elküldött kérdésekben van valami félreértés vagy pontatlanság, akkor azért arra jellemzően reagálnak. Vagy: előfordul, hogy nekünk ugyan nem válaszolnak, de ha felkapja a témát pl. az RTL Klub, akkor nekik válaszolnak. Előfordult hisztérikus reakció is. (Pl. Tasó László, aki egész földeket hagyott ki a vagyonnyilatkozatából, zaklatásért feljelentés is tett, mivel – úgymond – túl sokat kérdeztek. A rendőrség nyomozást indított, igaz, később ezt leállították.) A legfontosabb személyek jellemzően írásban jogászok, pr-szakemberek közvetítésével kommunikálnak a sokszor több oldalon felsorolt kérdésekre.

A Direkt36 csak olyan cikket adnak közre, ami kapcsán meggyőződtek, hogy minden benne foglalt állítás biztos lábakon áll, és persze minden érintettet megkerestek. Ez persze egy általános szabály az újságírásban, de azért a hírversenyben résztvevő szerkesztőségeknél vannak kivételek. Például a rendkívüli hírek, a breaking news esetében. (Ilyenkor előfordult hogy  megjelenés sürgőssége miatt nincs idő mindenki megkérdezésére, de ilyen esetben fontos jelezni az olvasók felé, hogy nem áll rendelkezésre minden információ, illetve nem szólalt meg minden szereplő.

Cikket a megjelenés előtt nem adnak oda senkinek, de a történet szereplőinél minden őket érintő apró részletre rákérdeznek.

Minden projektnek van legalább egy riportere, aki az újságírást végzi, egy szerkesztője, aki az elejétől a végéig tereli a projektet és menedzseli az újságírókat. A szerkesztő igazán mélyen a vázlat megírásakor lép bele a munkába. Sokszor előfordul, hogy átírja a cikket, aminek az újságíró persze nem örül, és ez sok feszültséggel járhat. Viszont mindenki tisztában van a céllal, hogy a cikk ütős legyen, követhető és élvezhető.

Ha elkezdenek egy témával foglalkozni, akkor annak az első terméke egy átfogó, alaposan feldolgozott cikk. Ezt követhetik rövidebb anyagok, mely már egy-egy részletre koncentrálnak.

Információs hálózat

Az oknyomozói munka egyik legfontosabb eleme az információs hálózatot kiépítése, és a kapcsolatok ápolása. El kell fogadni, hogy az információáramlás időnként kölcsönös, tehát a forrás is kinyerhet belőle információkat, ha más nem, akkor az újságíró kérdéseiből megtudhat új dolgokat. Fontos, hogy az újságíró nem tehet ígéreteket arra, hogy mi lesz egy cikkben, vagy hogy mi lesz annak a végső formája. A bizalmas forrásokat viszont minden esetben védeni kell. Megtérül a korrektség: van, hogy egy korábbi történet szereplőjét egy másik anyaghoz keresték, aki adott is nekik tippeket az új anyaghoz, vagy hogy témát javasoltak megírásra. Olyan is előfordult: a cikk megjelenése után is jelentkezett a forrás, mondván: ha tudtam volna, hogy ilyen alapos lesz az anyag, többet segítettem volna.

Arra a felvetésre, hogy a hazai biztonsági szolgálatok nemigen szólnak eljárásaikról, Pethő András megjegyezte: nyugatabbra nyitottabban állnak hozzá. A közelmúltban például egy volt FBI-ügynök részletesen beszámolt egy általuk végzett nyomozásról az USA nagykövetsége által szervezett rendezvényen. De ajánlja pl. az Intelligence matters podcastot, amiből sokat meg lehet tudni a hírszerzői tevékenységről. Maga újságírószakon végzett, de később nagyon sokat tanult workshopokon, konferenciákon.

Fontos visszacsatolás és megerősítés az újságíró számára, ha a tényfeltárás után a hatóság is elkezd nyomozni az ügyben – függetlenül annak kimenetelétől. Vagy hogy az oknyomozás eredménye megjelenik az OLAF-jelentésében, mint történt mostanában egy cikksorozatuk esetében. (Habók Lilla – Mikulás Gábor)

További információ a témában: Pethő András és Zöldi Blanka cikke, 2018. febr. 25.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.